El fogok költözni. Az utóbbi napokban gondolkoztam ezen, és most megint előjöttek azok az indokok, amiért anno itt hagytam a gportalt.  És megint itt fogom hagyni, és tudom,h ogy idegesítő, hogy ennyit költözök és nem találom a helyem, de ez talán már végleges lesz. Vagy nem, nem tudom. A cím már meg van, meg kell még formáznom, és talán kiírom ide is a címét. Szánalmas, tudom.

Hogy én ma mennyiszer hallottam ezt a pár sort. És elvileg már reggel hét órától ez ment a szomszédban. Én aludtam szóval nem hallottam háháá. És ugye azért a szomszédban, mert a szembe-keresztbe-mindenhogy szomszédom a Március 15. Szóval igen. Szépen átsétáltunk a szomszédba (mármint most még nem a gimibe), ahol vártuk a rokonokat, nem a mieinket, hanem azét akinek a ballagására mentünk. Csak ugye mindent lezártak és ők meg még késtek is. Aztán háromnegyed tízkor átmentünk az iskolába, ahol még mindig a Ballag már a vén diák ment.  Kis késéssel kezdődött aztán tartott egy másfél órát, majd elmentünk a házhoz, ahol volt kaja, pia, kártya. Elment egynek.
Annyira unalmas amit írok, hogy inkább abbahagyom. Jóéjt, drágák : D

taina

------------------------------------------------------
words: nem tudoom
music: A Finnish Summer With Turisas (DVD) - Rasputin
other: báhhm, már 25% *-*

Tulajdonképpen sohasem beszéltem arról, ami akkor történt. Soha senki nem hallgatott meg. Persze ez így egy orbitális hazugság, mert soha nem mondtam senkinek, hogy hallgasson meg. Nem arról van szó, hogy nem akartam elmondani, egyszerűen csak annyira mélyen, belül van, hogy nem vagyok képes megnyílni senkinek sem. Vagyis gondolom, hogy nem bírok, mert sohasem próbáltam. Nem arról van szó, hogy nem bízok meg a barátaimban, vagy valami, csak most miért mondjak el nekik olyan dolgokat, amiket… amiket csak simán fel kellene dolgoznom. De nem tehetek róla, hogy ezek az dolgok folyton folyvást feltörnek belőlem, és ilyenkor csak sírok a gép előtt, vagy éppen angol órán, vagy ahol vagyok. Persze gondolom, ilyenkor a többség azt hiszi, hogy én most sajnáltatom magam, vagy valami. De ők k_rvára nem ismernek. Mert aki ismer tudja, hogy soha nem vártam sajnálatot. Soha. Akkor sem, amikor talán kellett volna. Egy ismerősöm száját elhagyta akkor egy mondat. Mondhatni, fordított egyet azon a késen, ami már amúgy is bennem volt. Ő sem ismert. És állítólag barátnők is volt [persze akkor épp veszekedtünk, de akkor is.] Azt a mondatát sohasem fogom elfelejteni. Szóval visszakanyarodva. Meg akarom osztani valakivel, azt hiszem. De nem tudom. Annyira…Áhh, inkább abbahagyom, mert… mert nem tudom.

-----------------------------------------------------
words: 201
music: Apocalyptica - I Don't Care
other: hiányzol.

és megjött *-* imádom. imádom. imádom. nagyobb méretért kattints, de inkább rendeld meg :P

Szóval az, hogy egy ideje már nem írtam köszönhető részben annak, hogy három napos osztálykiránduláson voltam, és annak is, mert egy lusta dög vagyok. De most ezért nem fogok bocsánatot kérni… Úgy sem nagyon olvas senki, aki meg mégis, az általánosságban tud a mindennapjaimról. Ha meg még sem tudna, akkor meg olvas. Bonyolult egy kicsit? Én értem, szóval innentől nem zavar, ha más nem érti : D

Csak pár szót szeretnék ejteni az osztálykirándulásról, hogy aki nem ismeri a hétköznapjaimat, az is tisztában legyen vele, hogy a lány bizony (meg az egész osztálya) Szegeden rontották a levegőt három teljes napig. Na jó, igazából csak két – kétésfél napig. De az is elég volt. Sőt talán sok is. Mondjuk a programok nyolcvan százaléka nem úgy sült el, ahogyan terveztük, hála egy-két embernek, és az osztályfőnöknek plusz a kísérő tanárnak. Viszont sikeresen gazdálkodtam a pénzemmel, szóval hazahoztam annyit, hogy bőven legyen belőle egy könyv, meg legalább egy póló is. És úgy, hogy vettem magamnak egy nyakláncot, meg egy könyvet. Az 1984-et, Orwell bácsitól. Már egész sokat olvastam belőle, és azt kell, hogy mondjam: nagyon tetszik. Majd ha lesz erőm, energiám és/vagy kedvem, akkor írok róla, persze, csak ha már végeztem vele. De már kinéztem a következő áldozatomat: A szabadulás Justin Cronin bácsitól. Ahhoz képest, hogy van még 2-3 könyvem itthon is, én folyton új csemege után nézegetek. De elolvastam elvileg a teljes első fejezetétét és azta. Mostanság rászoktam az azta szóra. De nagyon komolyan. A Turisas lemez a hibás, teljes mértékben. Arra mondtam hosszú idő után, aztán mostmeg mindenre ezt mondom. xDD

Viszont ha már azta, meg könyv. Akkor elmesélem, hogy moziban is elmentünk tegnap este Szeged városában. A rítus – ez volt a film címe, amit megnéztünk. Erre is csak azt tudom mondani, hogy azta. Egyrészt olyan film volt, amit nem tudtam nem nézni. De halál komolyan. Aztán most, hogy így egy kicsit visszaolvastam, kiderült, hogy a film egy részét Budapesten forgatták, mondjuk elvileg a család is magyar volt, vagy valami ilyesmi. Igazából néha olyan képek voltak benne, hogy uhh, el kellett fordulni. L-val kiszorítottuk egymás kezéből a vért néha, de azért egy jó kis film volt. Aztán meg egész éjszaka égetni kellett a kislámpát, mert L bebeszélte magának, hogy fél. xD

Egyébként a buszon reagon írtam Sz-nek, de olyan rossz, mert ugye mindig szeretnék szép hosszút írni, tehát legalább 600 szót, és van akinek nehézkésen megy. Ellenben Sz direkt kérte, hogy rövidet írjak, erre neki már másodszorra is csak dőlnek belőlem a szavak. Szóval mikor írhatnék rövidet, mert azt kérték, akkor csak hosszút tudok írni. xD  Ráadásul konkrétan két mondat az, ami a játékhoz tartozik, a többi csak belső monológ, ami a buszon jutott az eszembe. Meg másnap reggel, meg ma hazafelé. Na jó, hazafelé már nem írtam, csak olvastam, meg rajzolni próbáltam, de ahhoz egyszerűen béna vagyok. Nagy újdonság…

taina

-----------------------------------------------------
words: 469
music: Turisas - Stand Up And Fight
other: hiányoztatok. és remélem tudják, akiknek tudniuk kell.